A tangó származása elválaszthatatlan az argentin néplélektől és a fővárostól, Buenos Airestől. Az eredete igencsak vitatott. A Tango elnevezés a "tambor" (dob) szóra vezethető vissza, amely olyan ünnepet idéz, amelyet a fekete dél-amerikaiak dobszója kísért. Uruguayban, Brazíliában és Kubában is megjelent a szó a XIX. század elején, szóló és páros tánc jelentésben is. A modernizált Tangó (Tango Argentino) mindenekelőtt Buenos Aires kikötőnegyedében a La Plata nyugati partján terjedt el. A Tangó táncos jellege a gyors, hirtelen fékezett, erőteljes haladómozgásokban nyilvánul meg, amelyek szaggatottan váltakoznak a szenvedélyes dinamika és a feszült szünet között.